Egészen precízen addig a pillanatig tudtam megállni a sírást amíg felszállt a Móricra menő villamosra. Nemtudok megbékélni azzal hogy az egyetlen ember akivel szívesen tölteném a karácsonyt most soksok kilóméter\órával robog Szombathely felé...
Persze tudom másoknak is szar a karácsony és ennél bőven durvább dolgok miatt de most le akarom írni a keserűségemet hátha úgy könnyebben vészelem át ezt az egészet.
Annyi boldog táskás egyetemistát láttam a villamoson hazafele és rohadtul irigy voltam. Ottóra is irígy vagyok. Mindenkire akinek a családja és a rokonok azért találkoznak karácsonykor mert kiváncsiak egymásra. 24.én lekell mennem győrbe és 25.énis vágnom kell a jópofát Kati meglehetősen unszimpatikus családjához. 26.án pedig a saját unszimpatikus családomhoz kell újra jóarcot vágnom. Pedig lehetne más, csak egyszerűen nemértem miértis jó az lassan 15 éve hogy ugyanaszerint a forgatókönyv szerint történik a családi ebédnél minden percről percre. Ki van dekázva az a felületes beszélgetés amit zabálás közben be kell iktatni,és nem, nemértem miért. Elvégre elméletileg intelligens emberek ülnek egy asztalnál.
Miért,miért ez a totális érdektelenség?...
Nem,nagyon nincs kedvem ehhez az egészhez.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése