2008. július 29., kedd

film-föld

Nos, Wall-e
Sok ember szerintem igencsak át lett vágva a trailerek által. A valódi történetből ugyanis egy deka nem derül ki, viszont sokakkal elhiteti hogy egy kétórás romantikus unalmas robotos gyerekfilmről van szó.
"És megható, mert olyan szép szerelmi történet, mosolygással és izgalmakkal, amit öröm nézni. Tánc."/http://filmbuzi.hu/tags/Wall-E//
Hát, amennyiben a kedves író életkora nem haladja meg a 5-15 évet elnézem neki ezt a kijelentést. Szerintem a Wall-e két nagyon jól elhatárolható dologról szól:a szerelemről és a cuki robotságról és űrkalandról a 0-15 éves korosztálynak, és iszonytató amerikai társadalomkritikáról a 15+os korosztálynak.
" A mese, ami kiragad a világból kicsit." /http://filmbuzi.hu/tags/Wall-E//
Hát ezen én kiakadtam. Egy ésszel bíró felnőtt(?) ember aki ilyen blogot vezet hogy mondhat ilyet? Mesének tényleg mese abból a szempontból hogy valószínűleg 700év múlva se (vagy utána se soha) fognak a robotok érzelmi intelligenciával rendelkezni, és nem lesznek szerelmesek (mégcsak azkéne, az ember onnantól tényleg Istennek képzelné magát..) viszont a többi része inkább hátborzongató képet fest a föld várható arcáról. Mert pixarnak szerintem igen kevés dolgot kellet az emberekhez kapcsolódóan kitalálnia:egyszerűen csak kicsit felnagyították a most amerikában dúló állapotokat. BnL- a Giga üzletlánc. A filmben ez a cég hódította meg a bolygót, aztán a holdat, aztán a világűrt. Az cég ruháit hordják elcsökevényesedett karú űrutazóink, a cég foteleiben a cég robotjai szolgálják fel a cég üdítőit. Miközben megy a történet már az űrhajón, érdemes jól megnézni a villódzó hologramplakátokat- EAT NOW DRINK NOW. Ugye milyen ismerős?

"Utasok nincsenek a Föld nevű űrhajón-mindenki a legénységhez tartozik."
/Marshall McLuhan/
"A múzeumok a múltat örzik meg, a hulladék-feldolgozók a jövőt."
/T. Ansons/

Jaj, már megint felidegesítettem magam. Szóval, nézzétek meg a filmet, derüljetek rajta, hatódjatok meg, és végül gondolkodjatok el egy kicsit mert tényleg arra (is) jó.

2008. július 26., szombat

Mizu says: én majdnem elsírtam magamXD
Ai-chan says: Nevetés vagy boldogságosság? :D
Mizu says: hát boldogságosság ^^"""
Ai-chan says: Nagyon fura érzés, úgy futkos a hátamon a hideg, iszonyú édes ötlet :)
Mizu says: igen...olyan...nemistudom, olyan érzés mintha tényleg lenne valódi szeretet az emberek között ^^"""
Ai-chan says: Ahhhha
Ai-chan says: Néha elérik hogy úgytűnjön :D

2008. július 16., szerda

"Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy halálra ítélt vágyakat húzok
Magam után, de már alig bírom
És várom, hogy vegye már valaki észre, hogy sírok
És csak kezeket látok furcsa magasban
Kiáltanék nem így akartam
És nem tudom, hogy mért vagyok itt
Én akartam, vagy valami erre vitt
Akartam, mert akarni kell
Aki megszületett, az többé nem felel
magáért, mert az öntudat gagyog
Súgja a jelet, hogy íme én vagyok
Az aki mindent csak szépen tehet
S tetteimért már nem felelhetek,
Megszült a világ, hogy sorsom is legyen
Hogy eltékozoljam az összes életem.
Nem érti senki és Te sem tudod
Hogy mitől félek, hogy miért hallgatok
Arról, amit mondani kell
Amit helyettem senki nem mondhat el.." /Republic:Furcsa Magasban/


Ez igen valami ilyesmi mostanában..
Voltunk Szamárhegyen és tökjóvolt és voltam a nagyiéknál, és kaptam két gagyát és holnap megyünk Visegrádra és fáradtvagyok és elegemvan a faszkodásból az átverésekből és a nyomorult bunkó paraszt emberekből akik nem feltétlen vannak jelen az életemben de közvetetten kihatnak rá.

2008. július 1., kedd

Álom

Szokásommá vált az elmúlt fél évben hoy csakis kizárólag apokaliptikus világvégés álmaim legyenek. Nem kell elolvasni, csak magamnak írom le hátha egyszer sikerül megfejteni a titkukat.
---
Szamárhegy szerű ház, de inkább csak a fílingje (mármint hogy hegyen kisház), amúgy egyszerű modern bútorozott, ezis két szintes, felül van egy erkély, oda érkezünk meg este (mind1, innentől emlékszem hogy az erkélyre érkeztünk meg valahogy..). Egy nagynagynagy madár utánunk jött és tudtam hogy el akar csak vinni de féltem és nem hagytam, ezért ránktámadott, aztán sikerült becsuknunk az erkélyajtót és elment. Örülés, huh vége. Másnap reggel észrevesszük hogy 2 madár jön, és támadják az üvegablakokat, be akarják törni. Behúzzuk a piros függönyöket (az egész felső szint fala ablakkal van kirakva), a madarak nemtudják hova bújtunk és elmennek. A következő amire emlékszem hogy kilesek a függöny mögül, és ameddig ellátok szürke vastag felhők. Akkor valamiért anya van ott velem a házban (eddig többségében Balázs, néha Ely,Lu) és mindenáron pizzát akar rendelni, és megkell magyaráznom neki mint valami hülyénke hogy fogja már fel hogy elkezdődött valami szörnyű és külömbenis nem vagyunk Pesten, nemis tud pizzázót ahonnan rendelhetne. Kiesés. Aztán mikor már kinézek az ablakon látom hogy jönnek, és már ölik a szomszédokat, a menekülőket, mindenkit (nemtúl nagy szörnyek... kicsit vízelementál szerűek -lol wow- annyi biztos hogy nagyonsötétkékek voltak) Tudom hogy már ott nam vagyok biztonságban, éshogy talán már sehol a világon nem vagyunk biztonságban. A ház mellett egyáltalán nem reális apró de magas buckatenger választ el a másik háztól ahol a barátaim vannak. A szörnyek között átrohanok, közben bombáznak meg ilyesmi. Utána arra emlékszem hogy egy titkos föld alatti házba menekül Ely, megmég nemtudomkik. Visszarohanok a házunkba. ott azon gondolkozom milyen lehet Pesten, áll-e még a házunk, és basszameg a nyulam is ottvan, mi lehet most vele biztos fél és éhes...
Aztán hirtelen sárkány vagyok, és elrepülök a domboldal mellett ahol a házunk áll, és továbbrepülök elérek egy hó és jégmezőt ahol tudom hogy egy hókráter közepébe kéne felrobbannom hogy megmeneküljön a világ, de iszonyú bánat lessz úrrá, mert már valami történt aminek nem kellett volna,elkéstem és éreztem minden elveszett. Leereszkedtem a jégkráter aljába ahol belemerültem a lávafürdőbe és hirtelen valami megint történt és tudtam hogy minden jórafordult. Felszálltam, lelődöztem néhány szörnyet aztán a jégmezőt és a dombunkat összekötő pusztán fordult a kép és én újra énvoltam, lenn a földön menekülve. Vége volt, egy percre örültünk neki aztán rájöttem hogy mennyien voltak abban a szemközti házban. Visszarohanunk hogy megkeressük a túlélőket, de senki nem maradt, csak Ely mert ő a föld alatt átvészelt mindent. Sütött a nap és sírtunk mert nagyon sokan meghaltak.
-
Otthon vagyok Pesten, este van és valamiért Gödöllőre kell mennem. Felülök hát a kis...járművemre, ami épp akkora hogy beleférek, nincs teteje és kifáradok ha megyek vele pedig fizikailag nem én hajtom. Olyan érzés mintha jogsi után először vezetnék. Már félúton járok Gödöllő fele, süt a nap, délután van. Valamiért egy ksi falu sétálóutcáján a járdán kocsikázom, előttem egy nő kisgyerekével. Aztán jön szembe egy ugyanilyen kis kocs de van oldalmotorja amiben egy bagolytotem ül.
Vége