Szombat-vasárnap.
Csalódtam a volt osztálytársaimban. Reggel fél7re értem haza, buliztunk. 11:25-kor indult a hévem Gödöllőre. Úgyéreztem végre egykis megnyugvás, elvonulva attól az élettől amit nembírok elviselni. 1 napig ment is, aztán ma délután ahogy a fodrásznál ültem úgy éreztem egy perccel se maradhatok itt tovább, valami vár otthon, haza kell mennem. Hazajöttem, és semmi. Azthiszem valami csodára várok, és képes vagyok tudat alatt reményt táplálni. Nemtudom mi a jobb, remény nélkül élni, vagy reménnyel élni és aztán pofára esni rettentően.
Nagyon hiányzol.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
1 megjegyzés:
egyszerűen csak élni kell. ezvan. ami volt volt. majdlesz valami. kár törni a múlton magad. értelme semmi. csak emésztedmagad aminek rohadtul semmi értelme. nyisdki a kis csipás szemed és nézz körbe. azvan.
Megjegyzés küldése