Az éjjel azt álmodtam hogy anyám mániákusan végezni akar magával. Volt nála egy kés, és én elkaptam a pengéjét hogy netudja megvágni magát. A penge nem vágott a húsomba, csak meghajlott a kezembe, de sokáig dulakodtunk így. Aztán képszakadás, és én patkányokat engedek szabadon a házunk előtti kis füves részen. Aztán megbánom, mert tudom hogy hamarosan úgyis meghalnak az úttesten. Már késő.
Aztán felkelek, és fél szemre nem látok, pontosabban nemtudom kinyitni. Éljen az allergia. Kész a teám. Menta illatú, kár hogy azt utálom, mindegy, gyógytea.
"Hülye voltál mondom ez magamnak majdha ez elmúlik...""Csak múlna már el, nemisén vagyok ez már...."
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése