2009. július 13., hétfő

Végigolvastam a blogom elejétől a végéig. Vajon a mostani állapot csak egy stabil oldalfekvés? Vagy tényleg kijjebb vagyok a gödörből? Határozottan.
Nem állítom hogy a saját két kis lábocskámon állok de határozottan közelebb kerültem a valódi önmagamhoz, és ez az ami stabilitást ad.
Örülök hogy már nagyon rég sírtam görcsösen a térdeimbe kapaszkodva. A különböző munkákkal és emberekkel töltött idő majdnem elfeledtette azokat az érzéseket amik miatt megjártam a depresszió fekete bugyrait.
Tudnak valamit odafenn.