Ma utazik haza Noa úgyhogy tegnap este nem bírtuk megállni hogy ne lássuk egymást, pedig ő nyűgös volt énmeg lusta. Azért átmentem, ölembe feküdt és néztünk vicces videókat meg szószparkot... aztán olyan fél3fele le is feküdtünk, abban viszont nem volt köszönet. Az egy dolog hogy övé az univerzum legkényelmetlenebb kinyitható kanapéja de hogy megin ennyi hülyeséget összeálmodjak... Éjszaka közepén riadtam reszketve lihegve kicsit felis keltettem hogy hozzábújhassak...nagyon féltem.
Újabb apokaliptikus álom:
Hugommal egy látszólag kihalt furcsa hotelból próbálunk kijutni, a lift beragadt, a falak körbe csupa vörös bársony a padló is, a lámpák aranyszínűek és alacsony a plafon. A lift is elakad félúton, kimászunk és végül elérünk a hallba. Ott ránézek nagyapára, szeretnék egy kávét és ahogy ránézek lassan a félhomályos hall bútorai átváltoznak az otthoniakká. Csak szép lassan, hogy épp nelegyen feltűnő. Otthon. Valami furcsa nagy zaj.. Kinnt sötét az ég. Kezemben a forró kávé, a nappaliból átsétálok a szobámba megnézni bevan-e csukva az ablak. Kifelé menet kinézek a nagyszobaablakon és mintha 4 forgószél közeledne. Mire a szobámba érek a forgószelek már az ablakokat tépik, 3 volt osztálytársnőm ül az összecsukott ágyamon egymásba kapaszkodnak, Eszti (őis volt oszt.t.) pedig az ablakkilincsbe kapaszkodik. A vihar felkap és visz mindent, közben a tölcsérei lassan női alakot öltenek és iszonyatos hangon bőgve énekelnek. Közben pedig tombolnak és beletépnek mindenbe.
Azthiszem itt riadhattam fel, de elég is volt... Mikor legutóbb ilyesmiket álmodtam még Balázzsal voltam és Katka volt aki egész szépen levezette a dolgot a szorongásaimra. Talán mostis valami hasonló a nyitja.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése