Pánikszoba - heaven is under reconstruction...

Namármost megin azvan hogy lett volna itt egy boldog post demivel lusta voltam időben megírni így össze kell vonnom egy kevésbé kellemessel.

Szóval úgy esett a dolog hogy hétfőn elvileg nemkellett volna dolgoznom, dehát ahogyezmárcsak lenni szokott perszehogy kaptam az smst hogy jaj mégiscsakmenjekmá'. Ennek márcsak azértsem örültem oly nagyon mivel apával megbeszéltük hogy a héten csak ma ér rá eljönni velem síííelniiiii. Este. Végülis megoldottam a problémát hogy 9re mentem csak dolgozni (hát a franc essen az egészbe hétfőn úgysincs senki az étteremben...) és 5-fél8ig síeltünk gyááá (Visegrádon)~~ Annyira annyira annyira imádok síelni hogy az valami borzasztó T__T 2 éve volt rajtam utoljára a léc de nemsokat felejtettem. Imádom amikor beállok a sorba a felvonóhoz és mikor húznak fel hirtelen elhal minden zaj, minden zene..semmi mást nemhallasz csak a melletted lesiklókat és a hó sercegését a léc alatt.. meditáció. vagy nemsitudom. Furcsa mert más formájában a hegy és az erdő kombinációt kifejezetten nemkedvelem, ám síléccel a lábamon annál inkább. 1 szó mint száz marhán élveztem, most viszont két napja küzdök az izomlázzal xD

Az utóbbi 1 hétben kezdtem ellenni mint a befőtt, mondhatni hogy stabilizálódott a helyzetem amikoris tegnap este egyetlen mondattal kiütöttek a nyeregből. Szokásommá vált ugyanis hogy írok zsoltnak, úgysem válaszol 3 hete, most se fog, de legalább na. Akkor írtam neki amikor munkából hazafele jöttem, hazaértem, aztán leültem Lineage-ozni. ÉS FELJÖTT MSNRE.
és persze le is lépett mire észrevettem.

"helo ami az illeti meg elek bar nembiztos, h te is osztozol az oromomon.. mar ha ezt anak lehet nevezni."

annyira tipikus. nemtudom mit tegyek...