Olyan rémálmom volt hogy reggel sírva ébredtem. Kergettek az emlékeim a lakásban közben meg akartak erőszakolni énmegcsak sírtam és ledöntöttem a szekrényeket az meg csak nevetett és nevetett mindenki hogy hát ez az én hatalmas bajom, nesírj kicsilány ez semmiség. És talán tényleg az; ígyhát éjjel sírok, nappal nevetek rajta.
Habár megszorítottak a 2Fnél, alig várom hogy mehessek. Utána meg lancelotba. Nincs gondolkodás. Nincs agyalás. Nemfáj. Szeretek dolgozni. Ésmikor megkérdezik 10kor miértnem lépek még le úgysejönmár senki..? Szeretem ezt a helyet. Szeretek nem egyedüllenni.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
3 megjegyzés:
és velem?
tégedis szeretlek ha erre gondolsz:D
gyere áát szombaton
Megjegyzés küldése