2009. január 21., szerda

Olyan rémálmom volt hogy reggel sírva ébredtem. Kergettek az emlékeim a lakásban közben meg akartak erőszakolni énmegcsak sírtam és ledöntöttem a szekrényeket az meg csak nevetett és nevetett mindenki hogy hát ez az én hatalmas bajom, nesírj kicsilány ez semmiség. És talán tényleg az; ígyhát éjjel sírok, nappal nevetek rajta.

Habár megszorítottak a 2Fnél, alig várom hogy mehessek. Utána meg lancelotba. Nincs gondolkodás. Nincs agyalás. Nemfáj. Szeretek dolgozni. Ésmikor megkérdezik 10kor miértnem lépek még le úgysejönmár senki..? Szeretem ezt a helyet. Szeretek nem egyedüllenni.

3 megjegyzés:

.mimi írta...

és velem?

Mizu írta...

tégedis szeretlek ha erre gondolsz:D

Nura Winderson írta...

gyere áát szombaton