Pánikszoba - heaven is under reconstruction...

Olyan furcsát álmodtam. Sétáltam a hóesésben, de a földön mégcsak kicsit maradt meg a hó. Vártam valakire, kerestem valakit, bolyongtam a budainak tűnő utcákon (csak ez vízszintes buda volt). Történt sok dolog, de onnantól kezdve emlékszem hogy elmentem egy hatalmas kovácsoltvas kapu előtt, és a szemem sarkából láttam hogy mögötte messzebb egy ismerős alak közelít nagy télikabátban. Aztán közelebb ér, tudom hogy Zsolt az, őis észrevesz, de nem várt engem, aztán képszakadás.
Egy gagyi étteremben leülök az egyik asztalhoz és észreveszem hogy a másik asztalnál Zsolt ül, 3 japán vagy koreai (nemtudom) barátja társaságában. Ránézek és őis észrevesz, ekkor a barátai is felismerik a szitut és röhögcsélve kérdezgetik hogy ugye ismer engem. Zavarba jövök, kimegyek a mosdóba, visszafele belenézek a tükörbe és rájövök hogy nagyon nemnézek ki jól, mégjobban elkámpicsorodok. Visszaülök az asztalhoz és odaül mellém. A vállamra hajtja a fejét, énpedig átkarolom. Aztán felébredek. Francba...
Azért mostmár igazán basztat hogy vajon miértnem válaszol 1 hete az smseimre, és miértnem jön fel msnre...