Ejej. Már megint beteg vagyok, franc. Egyébként a pénteki Pázmányos gólyabál nemvolt rossz... Habár úgyérzem felszakadtak olyan régi sebek amiknek nem kellett volna, előtörtek olyan érzések amiket már rég eltemettem. Tökmind1, élet van.
Fél 4 körül betoltunk egy mentolos (!!!) giroszt a móricon Sorával, aztán felszálltunk az éjszakaira ahol látszott a lehelletünk (kinnt pedig nem... bkv rulz) és olyan fél5körül már otthon is voltam. Aztán fél 7kor felkeltem! Jippi. Előkészítő miatt rendesen paráztam mert kevés és szar képem volt (sztem) de aztán végülis egész jól sült el a dolog, tényleg baromi sokat lehet tanulni márcsak abból is ha a tanár a többiek képéről beszél. Aztán ittunk a katonai sátroban automatáskávét aztán fotóztunk fémtárgyakat ahol akartunk. Mivel szegény gépem ugye szervízben van, hozzácsapódtam egy csajhoz és vele alkotgattunk... Aztán beültünk az előadásra amit igazából nyugodt szívvel kihagyhattam volna ha előre tudom hogy a dizájnos csávó egy autós karfáról fog beszélni az idő 70%ában. Mind1, aludtam egy keveset rajta, aztán hazafele már kezem lábam reszketett és éreztem hogy nem úszom meg a hétvégét betegség nélkül. Szóval hazaértem és kb ma délig aludtam rövidebb megszakításokkal.
Jamie Oliver-rel szeretkeztem álmomban reggel, és most elég szarul érzem magam. Egyébként sem tudok mit kezdeni az egyre nagyobb méreteket öltő szeretet-szerelem hiányommal de ez már aztán végleg betett... Faszom, olyan jó volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
.jpg)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése