Álom

Szokásommá vált az elmúlt fél évben hoy csakis kizárólag apokaliptikus világvégés álmaim legyenek. Nem kell elolvasni, csak magamnak írom le hátha egyszer sikerül megfejteni a titkukat.
---
Szamárhegy szerű ház, de inkább csak a fílingje (mármint hogy hegyen kisház), amúgy egyszerű modern bútorozott, ezis két szintes, felül van egy erkély, oda érkezünk meg este (mind1, innentől emlékszem hogy az erkélyre érkeztünk meg valahogy..). Egy nagynagynagy madár utánunk jött és tudtam hogy el akar csak vinni de féltem és nem hagytam, ezért ránktámadott, aztán sikerült becsuknunk az erkélyajtót és elment. Örülés, huh vége. Másnap reggel észrevesszük hogy 2 madár jön, és támadják az üvegablakokat, be akarják törni. Behúzzuk a piros függönyöket (az egész felső szint fala ablakkal van kirakva), a madarak nemtudják hova bújtunk és elmennek. A következő amire emlékszem hogy kilesek a függöny mögül, és ameddig ellátok szürke vastag felhők. Akkor valamiért anya van ott velem a házban (eddig többségében Balázs, néha Ely,Lu) és mindenáron pizzát akar rendelni, és megkell magyaráznom neki mint valami hülyénke hogy fogja már fel hogy elkezdődött valami szörnyű és külömbenis nem vagyunk Pesten, nemis tud pizzázót ahonnan rendelhetne. Kiesés. Aztán mikor már kinézek az ablakon látom hogy jönnek, és már ölik a szomszédokat, a menekülőket, mindenkit (nemtúl nagy szörnyek... kicsit vízelementál szerűek -lol wow- annyi biztos hogy nagyonsötétkékek voltak) Tudom hogy már ott nam vagyok biztonságban, éshogy talán már sehol a világon nem vagyunk biztonságban. A ház mellett egyáltalán nem reális apró de magas buckatenger választ el a másik háztól ahol a barátaim vannak. A szörnyek között átrohanok, közben bombáznak meg ilyesmi. Utána arra emlékszem hogy egy titkos föld alatti házba menekül Ely, megmég nemtudomkik. Visszarohanok a házunkba. ott azon gondolkozom milyen lehet Pesten, áll-e még a házunk, és basszameg a nyulam is ottvan, mi lehet most vele biztos fél és éhes...
Aztán hirtelen sárkány vagyok, és elrepülök a domboldal mellett ahol a házunk áll, és továbbrepülök elérek egy hó és jégmezőt ahol tudom hogy egy hókráter közepébe kéne felrobbannom hogy megmeneküljön a világ, de iszonyú bánat lessz úrrá, mert már valami történt aminek nem kellett volna,elkéstem és éreztem minden elveszett. Leereszkedtem a jégkráter aljába ahol belemerültem a lávafürdőbe és hirtelen valami megint történt és tudtam hogy minden jórafordult. Felszálltam, lelődöztem néhány szörnyet aztán a jégmezőt és a dombunkat összekötő pusztán fordult a kép és én újra énvoltam, lenn a földön menekülve. Vége volt, egy percre örültünk neki aztán rájöttem hogy mennyien voltak abban a szemközti házban. Visszarohanunk hogy megkeressük a túlélőket, de senki nem maradt, csak Ely mert ő a föld alatt átvészelt mindent. Sütött a nap és sírtunk mert nagyon sokan meghaltak.
-
Otthon vagyok Pesten, este van és valamiért Gödöllőre kell mennem. Felülök hát a kis...járművemre, ami épp akkora hogy beleférek, nincs teteje és kifáradok ha megyek vele pedig fizikailag nem én hajtom. Olyan érzés mintha jogsi után először vezetnék. Már félúton járok Gödöllő fele, süt a nap, délután van. Valamiért egy ksi falu sétálóutcáján a járdán kocsikázom, előttem egy nő kisgyerekével. Aztán jön szembe egy ugyanilyen kis kocs de van oldalmotorja amiben egy bagolytotem ül.
Vége